Kb egy órája (hajnal fél 4) megérkeztünk szerencsésen Barcelonába, és túl vagyunk egy unicumon/vodkán. A mai nap eléggé húzós volt, mert reggel 9 kor indultunk Bolognából, majd több mint 18 óra utazás után megérkeztünk Barcelonába. Sokat nem pihentünk, néha sofőrcserére, tankolásra, ebédfőzésre álltunk meg.
Kezdetben az olasz autópálya rettenetesen unalmas volt, de a Genova felé vezető hegyektől kezdve iszonyat szép utakon autóztunk. A hegyekből negyed óra alatt átértünk a Riviérára, ez kb 10-15 hőemelksedést jelentett. A tengerparton tavaszi hőmérséklet, jobb esetben napsütés és őrült autósok fogadtak minket. A melegebb levegő és a nagy hegyek megdobták a hűtővíz hőmérsékletét, de a francia-olasz határ után kivettük a kartonlapot a hűtőradiátor elől.
Béla sárgakönyve úgy látszik megoldódik, mert Pestről utánunk küldik Rabatba, a marokkói magyar nagykövetségre.
Zoli rajongóinak üzeni: "Boldogok lehettek, mert több km-t vezetettem behúzott kézifékkel a francia autópályán..."
Miután Szotyit kirugdostuk a volán mögül, Csilla vette át a stafétabotot, a helyzet megoldódni látszott. Aztán egy szép pillanatban valahol Provance-ban szétesett a ventillátor, de szerencsére Peti ügyes kezei azonnal kezelték a problémát.
A CB-rádiónk, na, az nem működik. Ezzel a napokban kell kezdeni valamit.
Most Barcelonában múlatjuk az időt, Zsoltika barátunk társaságában, aki szabadfogású világjáró lévén hasznos tanácsokkal lát el minket Afrikával kapcsolatban. Holnap turistafotókat készítünk majd a Gaudhi téren, és talán lábat is mosunk.
Utolsó kommentek